Az 1987-es év gyümölcse volt az egri Vitamin, mely a magyar nyomdászattörténetben nem egyedülállóként hamis impresszummal készült. Juhász Mihály tisztában lehetett vele, hogy Biztonsági Tanács nevű punkzenekara miatt megfigyelés alatt áll, ezért biztonsági okokból Fenyvesi Ottó szüleinek vajdasági címét közölték a szerkesztők postacímeként. A fénymásolásban „segédkező” rendőrségi besúgó azonban folyamatosan informálta a hatóságot, meghiúsítva ezzel a megjelenést. Az egyik szerkesztőt, Németh Tibort beidézték a rendőrségre, s közölték vele, ha nem akarja, hogy éppen az érettségi vizsga előtt csapják ki a gimnáziumból, talán hagyjanak fel publikációs törekvéseikkel.
"Mondotta volt a hadnagy elvtárs, akit akkor már minden punk jól ismert gyönyörű városunkban, hogy a Sid & Nancy cikkben kicsit ciki ez a sok kábítószer, meg ez, meg az…"
Szerencsére a Vitamin eredeti (lásd Facebook-profil), írógéppel, ollóval és ragasztóval szerkesztett oldalait (mind a nyolcvanat!) sikerült visszaszerezniük, pár példányt fénymásoltak a lapból az Ofotértben, így viszont 150 forintnál is többe került volna egy szám. Néhány barát kapott belőle, de a rendőrségi zaklatásokat elkerülendő másfél évig pihentek a szerkesztők, akiknek az újságkészítés ötletét az új-zélandi One World fanzin adta, melyet Grandpierre Attilától, a Vágtázó Halottkémek zenekar énekesétől kaptak. A kiadvány sok postacímet közölt, többre levelet küldtek, s a kapcsolatfelvételnek köszönhetően számos újabb fanzin birtokába jutottak, így az első Vitamin beszámolt görög, lengyel, olasz, sőt dél-afrikai(!) csoportok, zenekarok tevékenységéről.
Léteztek ekkoriban a Vajdaságban is magyar nyelvű fanzinek – a Csipak József készítette Öröm és a Kegyetlen Kereszt említést kapott az első Vitamin beköszönőjében –, ám azokat egy toleránsabb politikai légkörben szerkesztették és terjeszthették kiadóik.
Naszi magánközlése: „Nos a Vitaminnál a „jugóság” csak álca volt, eszünkben sem volt kint terjeszteni, itthon szerettük volna elsősorban. Mivel mi is sok fenzint kaptunk külföldi barátoktól, ezért szerettük volna mi is eljuttatni nekik a miénket, ezért volt az angol bevezető. Egyébként a bebukás után egy darabig kussoltunk (engem spec. érettségi előtt ki akartak rúgatni a gimiből), pár barátnak másoltunk belőle, csak évekkel később tudtuk szélesebb körben is terjeszteni. Ez persze a dokumentumértékéből semmit nem von le, csak az akkori gyakorlati hasznából. Nyilvánosság terén Rácz volt az úttörő. Aztán ugye lázasan váltottuk a rendszert, én meg megcsináltam a magam Olvasnivalóját, és nem igazán éreztem fontosnak a régi dolgokat. Misi tudná megmondani, hogy mennyit csinált, és hogy terült a Vitamin, később ő egyedül vitte tovább. Én az Olvasnivalót kisebb részt személyesen postán, nagyobb részt haveri lerakatokon, lemezboltokon, miegymáson keresztül terjesztettem, számonként 3-500 darab ment el, de azóta többször sokszorosították egy-egy példányát (például az Autonóm antikvár, de mások is).
#1. - 1987. június. - 80 p. : ill. ; A/5 . - 20-30 példányban, jugoszláviai (bácskatopolyai) kiadási hely feltüntetésével. - [Letölthető két részben: 36MB + 41MB]
#2. - 1989. január 27. - 24 p. : ill. ; A/5. - [Letölthető: 6,5MB]
#3. - 1992. július. - 16 p. : ill. ; A/4. - 40 Ft. - [Letölthető: 7,1MB]
A letöltési linkek a következő bejegyzés(ek)nél lesznek.

Juhász Mihály, A Vitamin fanzin hiteles története, Vitamin, 1992. július, 2.
Utolsó kommentek