Hol vagytok, márciusi ifjak? Fizetett közönség tapsol a miniszterelnöknek a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, bezzeg 20 éve ki mertek állni az antidemokratikus idióták ellen! Ki emlékszik még rá, hogy 1991. március 15-én kedves anarchista fiatalok hackelték Antall József majomkodását? Garázdaságért szabálysértési eljárás indult ellenük, mert "az ünneplő tömegben megbotránkozást keltett" transzparensük, rajta a kifejező "FASISZTA GECI (A) KORMÁNY!!" felirattal.

Ez a bejegyzés, persze, a Visszhang fanzin miatt született, mellyel holnap lehet (újra) barátkozni. További információk a húsz évvel ezelőtti megmozdulással kapcsolatban:

F. Gy. A., Incidens a Múzeum-kertben, Népszabadság, 1991/64. (márc. 18.), 5.p.

„Miközben Antall József miniszterelnök ünnepi beszédét mondta, fiatalok egy csoportja igyekezett megzavarni az ünnepséget. Mintegy nyolc-tíz fős társaság a tömegben MDF-ellenes jelszavakat skandált, fasisztának, Kína-barátnak nevezte a kormányt, s egy transzparenst emelt a magasba, melyen nyomdafestéket nem tűrő stílusban gyalázták a testületet.

A láthatóan előre eltervezett akció fél percig sem tartott. A rendőrség, a biztonsági emberek és a kis csoport körül álló ünneplők gyorsan leszerelték a társaságot; a rendőrök három fiatalt őrizetbe vettek. Róluk egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy 22, 24 illetve 26 évesek, egyikük érdi, társai pedig fővárosiak.

Suha György, az Országos Rendőr-főkapitányság sajtófőnöke vasárnap délután úgy tájékoztatta a Népszabadságot, hogy az előállítottak elhatárolták magukat minden ismert politikai szervezettől. Nem tagjai egyetlen pártnak sem, és tettüket, mely garázdaságnak minősül, egyelőre semmivel nem indokolták. Kihallgatásuk után mindhármukat szabadlábra helyezték. A sajtófőnök tájékoztatása szerint a március 15-ei ünnepeken ez volt az egyetlen incidens az országban.”

h.e.k., Márciusi ifjak, Anarchista Újság, 1991/2., 4.p.

 A szélsőséges és nevetséges március 15-i, múzeum-kerti bohóckodást maroknyi elszánt fiatal tette a helyére. Élve véleménynyilvánítási szabadságukkal Antall „úr” demagóg szófosása közepette „FASISZTA GECI (A) KORMÁNY feliratú transzparenst emeltek a magasba. Sajnos e mély igazság csak néhány másodpercig volt olvasható, mert rögvest közbelépett a mindenkori hatalomhoz hű, ordító csőcselék, és a „rendszerváltáskor” felbukkant régi nacionalista banda (öregcserkészek stb.). Természetesen a rend éber őrei sem tétlenkedtek, azonnal hozzáfogtak a „rendcsináláshoz”: inzultálni kezdték a (szabad) szókimondó fiatalokat. Igazoltatták, majd el is vezették őket, s végül garázdaság címszó alatt indították ellenük eljárást. Mindeközben persze az igazi garázdák, a közösség valódi ellenségei háborítatlanul hazudozhattak tovább a múzeum lépcsőjéről, kiérdemelve ezzel egyes, az akció láttán lincselést követelő gazemberek szimpátiáját. Ezúton szolidaritásunkat fejezzük ki a demonstrálókkal és mélységesen egyetértünk megmozdulásukkal. Felszólítunk mindenkit, hogy kövessék e márciusi ifjak példáját és az ehhez hasonló „ünnepségeket” is kihasználva, minden eszközzel járassák le a hatalmat és annak képviselőit! 

 Kovács Kristóf, Címlapsztori – a visszhang visszhangja, Magyar Narancs, 1991/8. (ápr. 18.), 9.p. 

„Na tessék, már megint sikerült kiverni a balhét. Már megint megsértettünk valakit. És már megint a kormányt. Pedig olyan kedvesek, ahogy ott nyomulnak áldozatosan, éjt nappallá téve. A sajtó meg csak anyázik. [..] Annyi történt, hogy három fiatalember (elnézést az atyáskodó kifejezésért, de tényleg: az összéletkorukból nem jönne ki a nyugdíjkorhatár) transzparens útján lefasisztagecizte a kormányt.

Tehát nem egy párt. Nem egy illegális mozgalom. Még csak nem is aza anarchisták. És nem dobáltak köveket, mint a palesztinok, Molotov koktélokat sem, mint a kreuzbergi autonómok vagy a délkoreai egyetemisták. Csak nem szerették, hogy a kormány leparolázott Csien Csi-csennel. Hogy Horváth Balázs sortűzzel álmodott a taxisblokád idején. A választási kampányt. Ennyit – részükről – a „fasiszta” jelzőről. [..]

Hogy - ha már a trágár kifejezéseknél, nyomdafestéket nem tűrésnél tartunk – a proto-kormánypárti pszeudo-sajtó, a Pesti Hírlap és a Mai Nap épp ezeket a fogalmakat használva jajong, busong a transzparens láttán. Persze, szükség van ezekre a lapokra, a másodosztályú újságíróknak is jár valami fórum, de az Istenért, maradjanak a kis színeseknél, hagyják a politikát másra, és fogadatlan – vagy fogadott? mindegy – prókátorságukkal ne rontsák tovább a kormány hitelét. [..] A magyar demokrácia átesett a neki kiutalt, olykor nem kellemes tűzkeresztségek egyikén.

Majd ha a sokadikon is túlesünk, talán felismerjük, hogy egy effajta tüntetés, minél nagyobb felkiáltójelet használ, annál inkább kérdez. Ezt tette a nemzeti ünnepi háromszemélyes is.

Hogy fasiszta? Egy frászt! Ahhoz képest, hogy majd kicsattan a történészprofesszoroktól, lehetne kissé óvatosabb is a történelmi analógiákkal és történelmileg analóg pártoló tagjaival, ennyi az egész.

Hogy geci? Hááát… mi tagadás… De a geciség nem politikai kategória, taglalásától, sőt, emlegetésétől is jobb, ha eltekintünk.

Hogy kormány? Nos: ez itt a kérdés. És lassan, ha már úgyis nyakunkon az egyéves születésnap, ideje volna választ kapni rá. [Igenlő válasz esetén pedig végre érdemes volna eltűnődni a másik két kérdésen is. Addig viszont… Annyira mindegy…]”

További beszámolók a tárgyban:

 Az első szabad március – „a forradalom folyamat”. Ünnep: féltve és őrizve, Reggeli Pesti Hírlap, 1991/65. (márc. 18.), 1., 4.

(havas–rimóczi), Incidens az Antall-beszéd alatt. Trágár garázdák, Mai Nap, 1991. március 17., 3.

Múzeumkert: Az első üzenetre kell vállalni, ami ránk méretett, Magyar Nemzet, 1991. márc. 18., 3.

Szende–Nagy, Mi történt március 15-én? Az új rendszer első előállítottjai mesélik, Kacsa magazin, 1991/11. (jún. 4.), 26-27.

Ünnepi krónika, Népszava, 1991. márc. 18., 5.